Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011.02.12

Rádöbbenések éve

Amikor az ember reggelente arra ébred, hogy bármilyen szellemi és akár fizikai tevékenységet is megtehet, de még sincs hozzá elég lelki ereje, vagy nevezzük kedvnek. Mikor kimehetünk a szabadba sétálni, de mégsem tesszük. Mikor esténként beszélgethetünk családtagjainkkal, de még sem tesszük, és ezt sorolhatnám így tovább, amíg csak akarom.

Az a nagy igazság, hogy az emberek a kötetlen szabadság helyett, inkább a munkába, a kötöttségekbe való menekülést választják. Hogy miért is? Egyrészt, mert ha valamitől elszakítjuk magunkat, vagy tiltott gyümölcsé tesszük az mindig kívánatosabb. Másrészt új energiákhoz juthatunk a kifogások, önsajnáltatás által. Gondoljunk csak azokra az emberekre példaként, akik többnyire úgy esnek be partikra, színházba, vagy akár milyen jellegű összejövetelre, mintha ha ők éppen nem tették volna meg azt, amit, akkor elpusztulna a világ.

Amit talán sokkal nehezebb, hogy bevalljuk magunknak, nem tudunk mit kezdeni akkor, ha magunkkal, egyedül kell maradnunk. De, hogy mi is erre a megoldás? Az első lépés már az, ha ezt bemerjük vallani. A másik, pedig ha lassanként el kezdjük szoktatni magunkat önmagunk társaságához.

Ami saját életemet illeti, ez az év volt az, amikor annyi időt kaptam magamtól magamra, amennyi csak jól esett. Rádöbbentem dolgokra, de sajnos ez még nálam sem jelent semmit. Most is abban a periódusban vagyok, amikor még nem tudok elleni teljesen magammal, de már szokjuk egymást. De ezt fel kellett ismerni, mert csak így léphetek be abba a mókuskerékbe, amit életnek hívnak. Így léphetek be azzal a biztonsággal, hogy folyamatosan meg tudjam őrizni függetlenségemet, és figyelmem örökké a valódi értékeken ragyogjék, miközben megpróbálom megszerezni a mindennapos betevőt.

Az emberek nagy része nem meri odaadni igazán magát sem az egyik végzetnek, sem a másiknak…Csak úgy lebegnek a két állapot között. A papok beállnak egy olyan rendszerbe, ami eltartja őket. Így nem kell odafigyelniük a világi dolgokra, és ezzel maguknak ártva, elszigetelik magukat a világi tapasztalatoktól is.

A köztes állások,mint például a pedagógusok és a közalkalmazottak, ők azok, akik leginkább kiszolgáltatva lebegnek a két világ között. Csak a megalázkodtatott, olcsó munkájukkal képesek megtartani az értékeket. Mert ez holott igaz, a szegénység közelebb visz a valódi értékekhez…Bár én ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy a szegénység visszavisz az egyszerűbb életmódhoz, az egyszerűbb életmód a természethez, a természet önmagunkhoz, önmagunk pedig az igazi értékekhez, mert az értékek bennünk, azaz a belső világunkban rejlenek.

Nem tudjuk elképzelni, hogy egyszerre lehetünk gazdagok, és egyszerre lehetünk, értékesek és természet közeliek is.

Rádöbbenések éve. Eckhart Tolle egyik előadásában azt mondta: Ha elég megvilágosultnak érzed magadat, tölts el kis időd szüleiddel felnőttként…Hát, én ezt az évet annak szenteltem…    

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.