Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2017.11.05

Választások margójára

Választások margójára

 

Tegnap újra választottunk! A nagy kérdés: mire is dobott ki megint az állam közel 10 millió eurót? Igen, a megye elnökére, és azok képviselőinek megválasztására.

Igazából mennyi hasznos dologra lehetne költeni ezt a pénzt! Juthatna akár ez a gondolat is először az olvasó eszébe. De máris adom a gyors vigaszt. Választások nélkül sem landolna értelmesebb helyen e „csekélyke” összeg. És különben is. Nekik ez csak annyi, mint egy átlag polgárnak a kölcsönkért 10 euró. Nem ők dolgoztak meg érte. És az epekedve irigykedőknek bevallom, nekem is jutott belőle vagy 1,8 eu óránként, amiért már megérte ott ücsörögni egész nap. Nem tagadom, én élveztem.

 

Mint választási bizottság tagja, nem árulok el nagy titkot azzal a tapasztalattal, hogy az emberek minimális tájékozottsággal rendelkeznek ezen kompetenciák felöl.  Nem hiszem, hogy az én dolgom lenne ezt bemutatni, de úgy érzem, öt év múlva akár ez is hasznunkra válna az olvasóknak.

 

De akkor kezdjük is a választókkal. Milyen választók léteznek (persze sokkal több féle)?

Elsősorban az aktívak és a passzívak. Hiszen tudjuk, hogy a választások közül, a megyei választásokon a legkisebb a részvételi arány. Most sem volt másként, de azért az előző évekhez képest jobb volt. 20% után, most a 30 % -ot is megközelítette.

 

Az aktív választókat több féle kategóriába lehetne sorolni. Van az első kategória, „aki maradt volna inkább otthon”. Természetesen mindenkinek joga van valamilyen formában kinyilvánítani véleményét a politikáról, de ha mandala rajzolásával szeretné azt megtenni, akkor inkább rajzoljon a választási lista hátsó oldalára, ahol legalább üres a felület, és a rajz akár remekművé is sikerülhet. Főleg ha kezdő az ember. Na ezt a kategóriát soha nem fogom megérteni, hogy minek veszi azt a fáradtságot, hogy eljön a községi hivatalig is, és bedobja a papírt.

 

A következő kedvencem a fanatikus választó. Aki buzgóságában a kilences listán minimum tíz embert karikáz be. Értem én, hogy segíteni akar az összes jelöltnek a bejutásban, de ennyi erővel akár Ő is otthon maradhatott volna, hiszen szavazata érvénytelen volt.

 

A következő ínyenc a tájékozott választó. Na ebből aztán akad mindenféle. A legjobb csemege azon emberek karikája, akik olyan szimpatizánsra adják voksukat, akik már hetekkel a választások előtt visszaléptek, de nyomdai okok miatt fennmaradtak a listán. Nekik akár pacsival is, szívből gratulálnék elszántságuk miatt.

 

Természetesen komolyabb vizekre evezve, igen is lehet fontos közlendője egy -egy választásnak. Az emberek 98% -ka döntését érzelmi alapon hozza meg. Az érzelmet pedig valamilyen tapasztalat előzi meg. Általában az egyéni érdek csorbája a legerősebb és legmeghatározóbb döntési forma. Hiszen gondolj csak bele. Ha tettél már valakinek tízszer jót, és egyszer rosszat, melyik fog eszébe jutni, amikor találkozol vele?

 

A mi falunkban ez különösen domináns volt, hiszen nemcsak megyei elnököt választottunk, hanem polgármestert is egyben. Természetesen ezt csak képletesen mondom, hiszen erről majd csak jövőre mondhatnak valóban véleményt a lakosok. A konzekvencia mégis érdekes. A közömbös hozzáállás mellett, a polgármesternőnk neve nélkül bekarikázott szavazatok száma is említésre méltó. Megközelítőleg hatvan választó próbálta meg kifejezni nem egyetértését munkájával.

 

Tegyük fel, hogy ebből tízen nem laknak a faluban, és azt sem tudják, ki a polgármester. Szomorú a valóság, de legyünk reálisak. Van ilyen. Legyen további tíz ember, aki gyengén látó, és mondjuk nem vette észre, hogy az elmúlt tíz évben a politikai viszonylatokhoz képest elég szépen javult a falu arculata.

 

Aztán van a következő tíz ember, akinek valamikor, valamilyen úton módon sérült az egyéni érdeke, és magával tudott még hozni további harmincat ugyanezen érzelmi felindíttatásból. Természetesen ezzel sincs semmi gondom, mert véleményt nyilvánítani mindenkinek jogában áll. Nekem is meg van erről a véleményem. Szégyen. Ha a Fradi, az Újpest, és a Honvéd szurkolói nem mennének el együtt a nemzeti válogatott meccseire, akkor valószínű üres maradna a lelátó, és nem lenne értelme a nemzeti csapatnak.

 

Szóval ha eljuttathatunk a faluból egy embert a megyei képviseletbe is, hogy képviselje a falu és a magyarság érdekeit is, szomorú, hogy saját közösségéből nem kapja meg a támogatást, mindamellett, hogy vidéki jelöltekre tudunk karikázni(mert ugye ez ellenfelünkre adott szavazat, az ellenünk adott duplát ér).

 

Hiszen, ha most ezen sorokat nem írnám meg, talán soha nem jutna el sem a feladó, sem a címzett felé mindazon küldemény, ami fel lett adva. Bár eszem ágában sincs a postás szerepét betölteni, de most kivételt teszek.

 

Tisztában vagyok azzal, hogy ez a jövő évi választások előtt egy nyíltabb kommunikációra szólítja fel a jelenlegi polgármestert abban az esetben, ha ekrra bizalommal szeretné folytatni munkáját, és tevékenységre hívja fel azon emberek csoportját, akik ilyen jellegű üzenetekkel fejezik ki nemtetszésüket, hiszen ebben az esetben a lejárató kampány kevés lesz.  

 

Ez most egy megyei szintű választás volt, ahol különben is tisztában kell lenni vele, hogy mint az ország egyik legnagyobb járásában, a magyarság gyöngítése miatt amúgy is aránytalanul vannak elosztva a pozíciók.

 

Míg ország szerte rengeteg az apró járás, így Zselíz, Ság és Párkány kimaradt a székhelységből a fentebb említett okokból. Az újvári járásban tán annyi könnyedséget kapott a magyar, hogy a párkányi régió saját jelölteket állíthatott. Így továbbra is azt mondom, hogy a lévai járás kilenc pozíciója aránytalanul kevés, főként a magyar ajkúak szempontjából.

 

Természetesen az öngólt lövő pártok egyike volt az MKP is (legalábbis a lévai járásban), hiszen 9 helyre nem lett volna szabad ennyi jelöltet indítani. Na de talán, mint egy jó diák, tanulnak a hibáikból, és ahogy az emberek többsége is, megtanulnak identitás és érdek között sorrendet tenni. Hiszen egy közösség csak attól működik valóban, ha meghatározott közös és persze mindenki által elfogadott értékrend szerint működik.

 

Az induló jelöltetnek gratulálok az elért eredményekhez, akik ezen korrupt, és önös érdekeken alapuló politikai világban még hajlandóak a bőrüket a vásárra vinni.